aBlog

Fogy bizony. Erre hív fel, szerény személyem szerint nagyszerű módon a Nagycsaládosok Országos Egyesülete az Arany János utcánál. Fogy a magyar. Év végére már 10.000.000-nál kevesebben leszünk. Fogy a magyar. Csodálkozunk? Fogy a magyar. Nem csoda, hiszen a mai 20-30 évesek előbb szeretnének anyagi jólétet, mint családot. Fogy a magyar. Kinek a hibája, hogy így szocializálódtak? Vagy hiba ez egyáltalán? Fogy a magyar. El lehet még helyezkedni 25 évesen úgy, hogy mellé bevállalhass 2-3 gyereket? Nem? Szerintem sem. 20-30-40 éve miért lehetett? Fogy a magyar. 20-30-40 éve el lehetett? Én úgy hallom, igen. Jobb volt az a rendszer? Ki tudja. Megbukott? Meg. Fogy a magyar. Óránként kettővel vagyunk kevesebben. Óránként kettő, naponta 40, havonta körübelül 1400 fővel számol kevesebbet a magyar nemzet. Fogy a magyar. Kik jönnek majd ide? Mi lesz itt? Kína, vagy Izrael? Esetleg Románia, vagy Szlovákia? Ha így haladunk, 10-15 év, és nem kell nekik megerőltetni magukat. Fogy a magyar. Ki fog emlékezni Petőfire, Aranyra, Kossuthra, Kölcseyre, Mikszáthra, Jókaira, Deákra, Szent Istvbánra, Mátyás királyra, Rákóczira, és az összes magyarra 100 év múlva? Meg tudjuk fordítani a fogyást? Majd az új kormány, az új erők, mondják. Fogy a magyar, mondom.

És nem értik meg, leszólják a nagy családokat, nem segítenek, eltaposnak. Eltaposnak mindenkit, aki nem hódol be ennek a gusztustalan, embertelen liberalizmusnak, aki nem hagyja ott a gyerekét 2 évesen, és verekszik a bőlcsödei helyekért. Lenéznek, ellehetetlenítenek mindenkit, aki a gyerekével szeretne maradni 3-4 évig, hogy nevelhesse, hogy foglalkozhasson vele. És eljutottunk odáig, hogy egyesek már enni sem tanítják meg a gyereküket. Majd az óvodában, majd az óvonéni. Ennyire elértéktelenedett volna a család? Ennyire nem számítunk egymásnak? Ennyire? Fogy a magyar.

Fogy a magyar. Ez jár a fejemben, mióta találkoztam a fenti oldallal. Fogy. És hacsak nem változtatunk/változunk nagyon, akkor fogyni is fog. Legalább 20 év, mire ez szerintem megfordítható. Tudatos neveléssel, az óvoda első évétől kezdve a középiskola utolsó évéig, hogy 20 év múlva a 24-25 éves nők inkább a családot válasszák, mint a karriert. (Oh, a feminizmus… Szép dolog, de a férfiak nem tudnak szülni. Még, mert a liberalista eszme majd ezt is megoldja nemsokára…) Tudatos átalakításokkal, hogy a 25 éves anyuka otthon maradhasson 3-4 évig az újszülöttjével, hogy ne kelljen a 27 éves férje mellett neki is napi 4-6-8 órát dolgoznia, hogy ne kelljen nélkülöznie. Fogy a magyar. Fogy, és egyre csak fogy.

Ritkán szoktam szápítógépen, vagy bármilyen konzolon játszani. Sőt konzolon nem is szeretek játszani. Ennek több oka is van, de leginkább az időhiányt nevezném meg. Ma mégis játszottam.

Történt az, hogy öcsém már tépi a fülemet egy ideje, hogy kell neki a “spóre” nevű játék. Mivel már tavaly volt szerencsém találkozni a játékkal (egyik szobatársam este tíztől megállás nélkül másnap reggel hétig tolta, majd utána suliba ment), és egy kicsit tetszett is, gondoltam nesze neki, megkeresem. Megkerestem, letöltöttem az internetről megvettem a boltban, feltelepítettem. Elkezdtem játszani.

A játékot láttam már tavaly, de játszani sosem játszottam még vele. Megfogott. Szerintem mindenkiben van egy kicsi ebből a vágyból, hogy “Istent játszhasson”, ő írányíthassa az evolúciót. És erre jött rá Will Wright mikör egalkotta a Sim’s Cityt, a Simst és a Sporet. Őszintén szólva irigylem a kreativitását. Nekem nincs ilyen. A játékot pedig mindenféleképpen próbálja ki az, aki eddig még nem tette meg, szerintem megéri. Legalább egyszer.